Ametiszt

Az ametiszt a kvarc ibolyalila változata — ugyanaz a kő, mint a citrin, csak más „hangulatban”.

Színét a vasnyomok és a kőzetek természetes sugárzása adja az idők során.

Vulkanikus geodákban nő, némelyik akkora, mint egy szoba, ezernyi lila kristállyal bélelve — főként Brazíliában és Uruguayban.

A név az ógörögből származik, jelentése „részegségtől mentes”: az ókoriak úgy hitték, hogy megóv a részegségtől, és még boroskupákat is faragtak belőle.

Az a romantikus történet, amelyben Dionüszosz isten egy kővé változtatott lány után sír, valójában a 16. századból származó irodalmi találmány — szép, de nem ókori mítosz.

Az ametiszt ma is a katolikus püspöki gyűrűk köve, a mértékletesség és a szellemi tekintély szimbóluma.

Egykor a rubinnal és a smaragddal egyenértékűre becsülték — a „fő drágakövek” között —, mígnem a 19. században Brazíliában felfedezett hatalmas lelőhelyek letörték az árát.

Ekkor született meg a „féldrágakő” kifejezés is, a hirtelen bőség nyomán.

Színe a halvány levendulától a mély, intenzív liláig terjed; a leginkább értékelt darabok gazdag ibolyalilák, vöröses reflexekkel.

A nyugalommal, mentális tisztasággal és egyensúllyal társítják; az ametiszt a február hónap köve.

Keménysége 7, így alkalmas a mindennapi viseletre, de a hosszan tartó napsugárzás kifakíthatja a színét — ezért érdemes óvni az erős hőtől.

Puha kendővel és langyos vízzel tisztítható. Ez az elegáns árnyalat szépen érvényesül 925-ös ezüstben és fehéraranyban.